A birtoklás kifejezésének nyelvi megvalósulása a nyelvészeti kutatásoknak már régóta fontos témája. Így az utóbbi időben is számos szerző foglalkozott ezzel a kérdéskörrel, mint pl. Clark 1978, Stassen 2001, 2009, Koptevskaja-Tamm 2001, 2002 stb. Mivel ez a téma szinte kimeríthetetlen, e bevezetőben nem fogok ki-térni az általános problematikára, hanem csak egy rövid tipológiai összefoglalót adok a szerkezetekről. Ugyan sokan és sokszor foglakoztak már az uráli nyelvek birtokos szer-kezeteivel (lásd pl. Kangasmaa-Minn 1984, 1993, Bartens 1991, Inaba 1998, Winkler 2003, Honti 2007, Kozmács 2008 stb. írásait), mégsem mondhatjuk, hogy a téma tipológiai szempontból már teljesen fel lenne tárva. Erre természe-tesen ebben a munkában én sem vállalkozom.A birtoklás kifejezésének tipológiai bemutatásakor alapvetően két szem-pontot szokás vizsgálni, egy szemantikait és egy formálisat, azaz a szerkezet felépítését. E munkában én a szerkezetek formájára fogok koncentrálni, a sze-mantikai kérdéseket csak érintőlegesen említem meg.A formális alapú csoportosítás általában aszerint történik, hogy milyen szerkezettel kódolja a nyelv a birtoklást. Ennek alapján az alábbi két főcso-port különíthető el: a predikatív és az adnominális, azaz névszói szerkezettel kifejezett birtoklás. Az alábbiakban először a predikatív szerkezeteket veszem szemügyre.